La hoguera de las vanidades (sanitarias)

Foto de @diariomedico

Más asistentes con @diariomedico  @juliomayol @manyez @itato @bibliovirtual y @cfisiocenter estupendos todos. Yo ahí. pic.twitter.com/xHVwrmvAWI
— Rafael Timermans (@RafaelTimermans) May 26, 2014

Antes de ayer estuve en la fiesta que anualmente convoca Diario Médico en el hotel Ritz reuniendo lo más granado del panorama sanitario español. Como llegué muy al final no pude disfrutar de los discursos del director del periódico y del presidente de la OMC con el que sí pude mantener una conversación. El evento no fue tan multitudinario como otros años, no hubo ministros y el consejero de sanidad debió marchar pronto o no alcancé a verle, tampoco acudieron los responsables de la atención primaria madrileña, de esta forma tocamos a mas canapés por comensal. Me llamó la atención estas ausencias, se supone que los perfiles políticos son puestos que implican cuidar su imagen pública y el contacto con la prensa, y en el ágape había decenas de periodistas, parece que hoy se estila la política de despacho (cerrado), también es verdad que no les conozco a todos y tal vez sea más prudente leer la crónica política del evento en el propio diario.

Pude saludar a un buen montón de amigos Miguel Ángel Mañez (directivo hospital de Toledo), Julio Mayol (cirujano), María Pérez (bibliotecaria), Olga Curés (fisioterapeuta), Rafael Timmermans (médico del trabajo), Isabel Perancho (Plannermedia), Irene Tato (agencia de información SC), Elena Escala (comunity manager), Asun Rosado (médica de familia), Sonia López Arribas (presidenta del colegio de médicos de Madrid), Miguel Ángel Sánchez Chillón (médico de familia), Sara Domingo (periodista Diario Médico), Álvaro Sánchez León (periodista Diario Médico), Juan José Rodríguez Sendín (presidente OMC) y otros muchos. Sólo reconocí a tres médicos de familia y me alegró conocer a dos estudiantes de medicina. Eché de menos a mucha gente.

Me retiré temprano con una cenicienta reflexión. ¿Qué pasaría si la sanidad española estuviera en manos de personas creativas, preparadas y emprendedoras en lugar del plantel actual de dinosaurios que devoró con caución los canapés?  Todo está cambiando muy deprisa y no nos damos cuenta. José Luis, fotógrafo de Diario Médico, me comentó en un aparte que hay medios informativos sanitarios con menos visibilidad que @manyez @juliomayol y un servidor juntos; a nivel de creatividad le podría responder lo mismo. Afortunádamente no somos los únicos. Hay mucha gente de distintos perfiles profesionales tratando de dar la vuelta a las cosas desde sus trincheras, mucho valor no reconocido. Si la prensa general y específicamente sanitaria no es capaz de visibilizarlo y potenciarlo tendremos que ponernos las pilas desde las herramientas que la web social pone en nuestras manos.

Esta es la justificación que me anima a acudir a estos eventos cuando suelo estar infinitamente más feliz disfrutando del frescor de mi jardín después de pasar consulta a mis 40 pacientes habituales aquejado de cierta inestabilidad intestinal. Si de verdad queremos cambiar las cosas habrá que meterse en las cocinas y empezar a guisar alternativas.





A Bonfire a Hiúságok (egészségügyi)
Tegnapelőtt voltam a párt által szervezett minden évben a Medical Journal Ritz hotel gyűjtésével tejszín spanyol egészségügyi táj. Ahogy elérte a legvégén tudtam élvezni beszédek újság igazgatója és elnöke , a WTO , amely maga is képes volt tartani a beszélgetést. Az esemény nem volt annyira zsúfolt, mint más években , volt miniszter és az egészségügyi miniszter kellett hagynia a korai vagy sem, utolérte , és nem az elkövetők érkeztek Madrid alapellátás , így játszott nagyobb szendvicseket személyenként. Észrevettem Ezek hiányzások , azt feltételezzük, hogy a politikai profilok pozíciókat , mely magában foglalja gondoskodó közvéleményben kialakult kép és a kapcsolatot a sajtó , és az agapé tucat újságíró , úgy tűnik , hogy a mai politikai irodája szokásos ( zárt) az is igaz, hogy nem tudom őket, és talán okosabb olvassa el a politikai híreket , a rendezvény napján is.Én is köszöntöm a baráti Miguel Angel Mañez ( Steering Toledo Kórház ) , Julio Mayol ( sebész ) , Mary Smith ( könyvtár) , Olga kúrák ( gyógytornász ) , Rafael Timmermans ( tisztiorvos ) , Isabel Perancho ( Plannermedia ) Irene Tato ( SC tájékoztatási ügynökség ) , Elena Scale ( comunity manager) , Asun Rosado ( háziorvos ) , Sonia Arribas López ( elnöke a Medical College of Madrid) , Miguel Ángel Sánchez chillon ( háziorvos ) , Sara Domingo ( DM újságíró ) , Álvaro Sánchez León ( DM újságíró ) , Juan José Rodríguez küldése ( elnök WTO) és még sokan mások . Én csak az elismert három háziorvosok és én örülök, hogy találkoztunk két orvostanhallgatók . Kihagytam egy csomó ember .Én nyugdíjas korán Hamupipőke reflexió. Mi van, ha a spanyol egészségügyi kezében volt a kreatív emberek és a vállalkozók készült helyett a jelenlegi névsora dinoszauruszok megette a szendvicsek óvatosan ? Minden változik nagyon gyorsan , és nem veszik észre . Medical Journal A fotós azt mondta, hogy van egy külön egészségügyi média kevésbé látható @manyez @juliomayol és én együtt ; szintű kreativitás tudna válaszolni ugyanaz. Szerencsére nem vagyunk egyedül . Sok ember a különböző szakmai profilok próbálva a dolgokat a lövészárkok , még nem ismert értéket. Ha az általános sajtó és különösen az egészség nem tudja , hogy támogassák azt , és mi lesz, hogy látható minket a társadalmi webes eszközök , hogy a mi kezünkben van.Ez az indoklás , amely arra ösztönzi , hogy menjek el az események , amikor a talaj végtelenül boldogabb élvezi a hidegvérrel a kertemben . Ha szeretné változtatni a dolgokat meg kell bejutni a konyhába, és indítsa el a főzés alternatívákat .(automatikus fordítás mentség végtelen hiba)